A konyhatervezésben vagyok a leggyakorlottabb: a hatodikat gyűröm. Úgy kezdtem, hogy volt egy spájzom polcokkal, egy csap, valamint egy gáztűzhelyem…
Fiatal nőként egy nagyon-nagyon-nagyon rossz kialakítású helyiséget sikerült aztán ebből csinálni. Egyetlen jó dolog volt benne: viszonylag magas pultot csináltattam, ami mellett kényelmesen lehetett (volna) dolgozni (ha nem lett volna tele mikrótól a kávéfőzőig mindenfélével…)
Ebbe a konyhába pl nem fért el egy mosogatógép, így évekig a fürdőszobában mosogattam.
Ezt aztán követte egy bő egy éves konyhafelújítási procedúra, mikor is a férjemmel (aki akkor még csak a partnerem volt) szétkaptuk az egészet, új vezetékeket építettünk be (szaksegítséggel) és létrehoztunk egy konyhát, ami nagyon kényelmes volt számunkra, de erősen megnehezítette a lakás-eladásunkat: 110 cm magas pultot építettünk be. (Főleg kényszerből: a mosógatógép felett el kellett férnie minimum 2 fióknak.)
A jótékony hatása az lett az elrendezésnek, hogy megszűntek a konyhai munka velejárói: az örökös hátfájdalmak! “Egy kicsi mozgás senkinek sem árt!” Főleg, ha azok a munka során kialakult mikromozgások. Azóta tudom, hogy kicsit kényelmetlenebb konyhában, ahol minden kicsit magasabb a kelleténél, jobb dolgozni.
Ma már sima standard szekrényekből építeném meg, de fantasztikus tapasztalat volt: a két kezünkkel építettük meg és eközben minden kreativitásunkra szüksség volt ahhoz, hogy a háztartás is menjen, a munkánk is és a felújítás is.
(Ahogy “rendes” házibulik esetében illik.)
A sors iróniája, hogy pár évet használtuk, mikor is kiadtuk bérlőknek. És néhány évvel ezután eladtam, másik városban települtünk le.
Azóta is szeretek konyhát tervezni, a mostani félvér: két része van a régi és az új. Az új az étkező folytatása, ami mintegy felesel a régi konyhával. Amiben minden hibát sikerült elkövetni, mi létezik:
Az, hogy nincs szétválasztva a nappali-étkező-konyha egy éles határvonallal, mint pl egy pult, vizuálisan nem annyira jó. Ezt egy komód bevetésével korrigáltam. A spájz szűk és használhatatlan a lomtároláson kívül bármire.
A mély alsó szekrényekben való kotorászásról, a rossz kiosztású polcokról inkább nem is írok. A terven biztos jól mutatott…
Most is sokaknak tetszik. (Én a zöldet nem annyira szeretem…)
A konyha megtervezésekor a feladat ugyanaz, mint bármelyik másik helyiség esetében: tisztában kell lenned a saját igényeiddel (mint pl. nekem a hátfájás megelőzése, vagy nem akarom látni a konyhagépeket, ha nem muszáj, és szeretem, ha szép rendet tudok tartani a pulton: tisztán kezdhetem a munkát, nem kell takarítással, elpakolással bíbelődnöm), a vágyaiddal (színek, stílus, géppark) és a lehetőségeiddel (100 ezerből kell megoldani, vagy 50 millióból.)
Annak leírásához, hogy a konyhát hogyan is lehet jól megtervezni, nem elég egyetlen blogbejegyzés: egy egész blog sem árt! Javaslom áttekintésre a FILO Konyha blogot! Kezd a kiemelt bejegyzéssel: végigvezet a felmerülő kérdéseken, amit tisztáznotok kell még a tervezés megkezdése előtt!
