Az emberiség évezredeken keresztül hatalmas, nehéz tömör fa asztalokat, illetve nagyon könnyen szétszedhető, bakok és táblák segítségével ideiglenesen összeállított asztalokat használt és az ülőalkalmatosságok nem túlzó kényelme miatt, nem is akartak sokáig mellettük üldögélni. Érdekességképpen innen ered a magyar “asztalt bont” kifejezés, ami eredetlieg tényleg azt jelentette, hogy szétbontották az asztalt. A visegrádi palotában megtekinthető.
A nagy földrajzi felfedezések és az annak következtében bekövetkező polgárosodás indította el ezt a bútordarabot is a népszerűség útján. A nemesi rétegeknél új szokások: kávézás, teázás, szivarozás, kártyázás jelentek meg, melyekhez kényelmes, viszonylag könnyen mozdítható asztalokat kezdtek el használni nagyjából a barokk korban.
A barokkot követő két évszázadban a polgárság köreiben elterjedt a használata, de formailag az asztal gyakorlatilag változatlan volt, de aztán a XIX. század második felében elkezdett terjedni ennek egy alacsonyabb változata, a XX. századi -izmusok után pedig minden nappali közepének egyeduralkodójává vált; ma már el sem tudjuk nélküle képzelni a tereinket!
A név eredete homályba vész – legalábbis nekem nem sikerült kideríteni. Minden bizonnyal a szivarozási szokásokra vezethető vissza: nálunk a dohány elterjedtebb volt, mint az angoloknál a kávé – merthogy angolul coffee table ez a bútordarab.
Forrás
Források:
Kaesz Gyula: Ismerjük meg a bútorstílusokat!, Háttér Kiadó, Budapest, 1995
https://hu.wikipedia.org/wiki/Asztal
https://riodesign.hu/design-hirek/a-dohanyzoasztalok-tortenete-funkcioi-es-megjelenesuk/
Szia! Szeretnél hozzászólni? Tedd meg itt. Köszönöm szépen.